Véget ér a bő egyéves kényszerszünet a világ legnagyobb részecskegyorsítójában, az LHC-ben? A tavalyi rendszerhiba javítására nagyjából negyvenmillió svájci frankot költöttek, új biztonsági fejlesztések után indul újra a monumentális tudományos kísérlet. A fő cél a Higgs-bozon levadászása, bár ebben Amerika még beelőzheti Európát.
2008. szeptember 19. fekete nap az európai részecskefizikai kutatóintézet, a CERN krónikájában. Ezen a napon történt az a végzetes üzemzavar a Large Hadron Colliderben (LHC), ami hat tonna szuperfolyékony (és szuperdrága) hélium elfolyását okozta, bő egy évre visszavetve a modern fizika jelenleg legizgalmasabb kísérletét. Az első híradások még emberi hibát emlegettek, eszerint két mágneselem találkozásánál gyenge volt a vezérlő elektronika forrasztása, ezért ott megnőtt az ellenállás, ami végül gyilkos, több kiloamperes elektromos ívet eredményezett. Ez a kisülés átlyukasztotta a mágneselem hűtéséért felelős csövet, amiben az említett, 1,9 kelvines (azaz mínusz 271,2 Celsius-fokos) hélium cirkulált.
Amikor tavaly szeptemberben elindult az LHC, még az volt a terv, hogy pár hónapon belül felpörgetik a maximális 14 TeV-re a gyorsítót, de a rendszerhiba miatt most nagyon elővigyázatos a CERN. Az LHC már üzemképes, ismét 1,9 kelvines hélium hűti, és 2008. október 23-án három napig sikeresen teszteltek több szektort. Proton- és ólomionnyalábokat gyorsítottak, és az LHC közvetlen előgyorsítójából, az SPS-ből az LHC első szektoraiba lőtték azokat. A protonnyaláb energiája 450 GeV, a nehézionnyalábé 160 GeV volt, a rendszer gond nélkül működött ilyen kis energián (ami az SPS maximális teljesítményének felel meg).
A teljes újraindítást valamikor november közepére tervezték 2008,.ban, az első ütközéseket pedig a december 4-ével kezdődő három napra.
Remélhető, hogy hamarosan újraindul, s nyomon követhetjük az eseményeket, az ütközéseknél lejátszódó fizikai jelenségeket a Large Hadron Colliderben.
